OKT-03 Sümeg-Hévíz

Legutóbb május 24-én jártunk Sümegen, itt fejeztük be az előző 2-es szakaszt.

Most innen indultunk tovább július 25-én egy rövidebb, szombat-vasárnapi túrára.

Zalaszántón volt a szállásunk, szombat reggel innen indultunk busszal Sümegre.

Sümegre érkezve.

A várost elhagyva egy nyíltabb terepen.

Bazaltbánya

Egy darabig itt is aszfaltos út vezetett.

Sarvaly erdészház, az első pecsételőhely, idáig 6,4 km-t kellett csak jönni.

Tájékoztató tábla az út mellett.

Egy újabb pihenőhely útközben, egy reggelire álltunk itt meg.

Szebike-erdő

Egy hatalmas holtfa az út mellett.

Tátika várának bejárata. Ide egy kis kitérőt tettünk, ha már erre jártunk, nem akartuk kihagyni.

A fák közül már kibújik a zalaszántói Béke sztúpa, innen oda vezetett az utunk.

Háttérben a Balaton.

Az ilyen kreatív alkotásoknak sem az erdőben, pláne nem a fa törzsén van a helye.

Tátika parkoló és pihenőhely

Tátikahidegkút

Innen kb. még 3 km-t kellett menni a sztúpáig, az út nagyobb része erdőben vezetett.

Kapu a sztúpa előtt.

Meditációs Központ épülete

A Dél-Koreából származó Buddha szobor.

Imakerék

Európa egyik legnagyobb sztúpája 30 méter magas és 24 méter széles. Az építkezés 1992. márciusától szeptember végéig tartott. A  XIV. Dalai Láma, Tenzin Gyatso, 1993. június 17-én ünnepélyes keretek között szentelte fel.

A túra következő pecsétje a sztúpa alatti parkolóban található.

Kotsy vízimalom egy malomköve már Zalaszántóra érkezve.

A Tátika presszónál is található egy kéktúra pecsét, ha valaki nem fent a sztúpánál pecsételne.

Díszes utcarészletek, kapu és házfal díszítés.

Első napi kéktúránk itt ért véget, 23 km-t mentünk kb. 6 óra alatt.

Délután még Keszthelyre ugortunk le, megnézni a Balatont és vacsorázni egyet.

Eléggé lent volt a víz szintje, aki úszni akart, annak a szokásoshoz képest is még bentebb kellett mennie.

Második napi túránk igen korán kezdődött. 5:30-kor indultunk, hogy időben Hévízre érjünk, onnan még vissza kellett buszozni ide a szállásra Zalaszántóra, majd itt kocsiba be és irány haza Szegedre.

Hajnali fények 5:23-kor.

Még mi lentről, valaki fentről, hőlégballonról csodálta a hajnali fényeket.

A háttérben fent a csúcson a Rezi vár, lent az előtérben a kéktúra jelzése, valamint egy korábbi tarlótűz nyomai.

Sűrűn benőtt útvonal, volt ahonnan alig látszódtunk ki, olyan magas volt a növényzet.

Egy jó kis kaptató következett itt fel a vár aljáig.

Rezi erdő eligazító tábla a vár alatt, most a várba nem mentünk fel, mert pár éve már jártunk ott.

6:54-kor álltunk meg először egy reggelire.

Elágazás, ahol egyértelműen jelezve van az út. Sok helyen az ilyen, vagy ettől kisebb elágazások szinte egyáltalán nincsenek jelölve, van hogy 100-150 métert is menni kell, mire az első jelzés megmutatja magát egy fa törzsén. Többször volt, hogy mi is túlmentünk, vagy épp másik útra mentünk. Ezért is hasznos, ha van offline túratérkép app a telefonon, az ilyen felesleges letéréseket meg lehet vele spórolni.

Az erdőből kiérve egy szántóföldes részen.

Rezi határában.

Pecsételőhely a központban.

Az út szélére száműzött egykori tesztelő konténer.

Az eddigi legnagyobb kék jelzés az utunkon, amivel találkoztunk. :)

A következő pecsételőhely a Gyöngyösi csárda névre hallgat.

Innen pár száz méteren át az út mellett kellett haladni.

Karmacsi régi izraelita temető. Az út közvetlen mellette halad el, itt megálltunk egy kicsit pihenni és megnézni a temetőt.

A temető kőfalát teljesen benőtte már a borostyán.

A temetőt elhagyva Hévíz Egregy nevű területére érkeztünk meg. Itt pont nemrég, érkezésünk előtt pár nappal módosult a túra útvonala, így talán az elsők között voltunk, akik már az új vonalvezetésen értek be végül Hévízre.

Az új útvonal a Kálvárián át halad.

Sikerült időben beérnünk Hévízre, így kényelmesen elértük a Zalaszántóra induló buszt.
2. napi túránk itt ért véget, a 16,9 km-es távot kb. 4,5 óra alatt tettük meg.

Összesen eddig a tavaly áprilisi kezdés óta már 230,7 km-t tettünk meg az 1184,4 km-ből, valamint az első 4 szakasz már teljesítve is van, plusz egy kis rész a 17. szakaszból.