14. nap: Colmar, Ribeauvillé

Ismét Elzászba látogattunk el két festői szépségű településre. Colmar és Ribeauvillé az elzászi borvidék két fontos helye, egy teljesen kiépített borút is áthalad rajtuk.

Útközben.

Az első állomás Colmar városa volt. Az óvárosra jellemző a jellegzetes Elzászi építészet, az utcák telis-tele gyönyörű épületekkel.

Colmart Kis Velenceként is szokták emlegetni.

Betértünk egy kis piacra is, ahol rengeteg helyi terméket árultak, zöldségeket, húsokat és persze sajtokat.

Az óváros egy gyönyörű része.

A városban született Frédéric Bartholdi szobrász, a Szabadság-szobor tervezője. Az egyik körforgalomban ki is van állítva a szobor egy másolata.

Ribeauvillé Colmartól északra található. Szintén hasonlóan gyönyörű, mint Colmar volt, nekem kicsit jobban is tetszett, valahogy más volt a hangulata.

A szemközti hegyen 3 vár is található, a városnézés után erre vettük az irányt.

Ribeauvillé a hegyről.

Az első vár az 523 méteren levő Saint Ulric vár volt. A három vár közül ez volt a legnagyobb és legjobb állapotban lévő.

Ezután továbbindultunk a 2. várhoz, az 528 méteren levő  Giersberghez.

Ez volt az a vár, ahová nem vezetett fel lépcső, úgyhogy egy kis sziklamászás következett.

Az 1. vár a 2-ból nézve.

Ribeauvillé és a Giersberg vár a harmadik várhoz vezető útról nézve.

Végül elérkeztünk a 643 méteren levő Haut-Ribeaupierre várhoz.

Elég rossz állapotban volt, elvileg nem is lehetett volna felmászni rá, de ha már eddig eljöttünk felmentünk. Sajnos a torony zárva volt, de egy vas lépcsőn a feléig fel lehetett menni, ahonnan ilyen kilátás fogadott.

Ribeauvillé és Elzász egy része, a háttérben pedig már a Fekete-erdő látható.

A szomszédban a Haut-Königsbourg, ahol ezelőtt már jártunk.

Leérve a hegyről vettünk pár üveg elzászi bort, majd körbejártuk újra Ribeauvillét egy városnéző kis vonattal, ami kivitt a közeli szőlőföldekre is.