Túra a Kis-Fátrában 6.

6.nap: Poludňový Grúň, túra a gerincre és a szalamandrák erdeje

Az előző napi esős délután már tudtuk, hogy erre a napra aztán semmi napsütés nem várható, sőt szinte egész napra esőt jósoltak, így reggel már korán megérkeztünk Štefanová településre, hogy minél hamarabb elindulhassunk. Útközben, majd megérkezve a parkolóba, már látszódott, hogy szinte az egész Kis-Fátra felhőben van, a gerinc és a csúcsok csak olykor bukkantak fel.

Őszi kikericsek (Colchicum autumnale) egy tisztáson.

Elindulva a kék jelzésen, ahogy egyre magasabbra értünk, főleg a fenyves, bükkös részre, egyre inkább csökkent a látótávolság és borított be mindent a felhőzet, adva ennek egy misztikus, meseszerű látványt.

Felérve a Chata na Grúni (970 m) menedékházig egy kávé után és kicsit reménykedve, hogy tisztul az idő vágtunk neki a sárga jelzésen a Poludňový Grúň (1450 m) csúcsig a piros túraútig, melyen előtte 2 nappal már jártunk kissé nyugatabbra.

1,5 óra alatt jutottunk fel a kb. 1,3 km-es úton 480 m-t emelkedve. Elég lassan lehetett haladni, a szél is egyre erősebben fújt, ahogy haladtunk felfelé, valamint az előző napi eső is lassította utunkat a sáros, köves terepen.

Túrabot nélkül még lassabban haladtunk volna, főleg lefelé, a vissza úton volt nagy segítség.

Felérve a csúcsra az fogadott minket, amire már lent számítani lehetett. :)

Fent olyan erős szél volt, hogy 1-2 kép elkészülte után már jöttünk is le, valamint az eső is elkezdett egyre jobban esni, már csak a lenti menedékházban elfogyasztatndó ebéd járt a fejünkben. 

Sikerült azért ilyen képet is csinálni, mikor épp nem volt felhőben minden.

Lefele haladva Štefanová felé aztán az esős, párás időben előmerészkedtek a foltos szalamandrák (Salamandra salamandra) is, legalább egy tucattal találkoztunk a pár száz méteres szakaszon, amíg az út az erdőn vitt keresztül. A mozgékony kis kétéltűekre vigyázni is kellett, nehogy rájuk lépjünk, ahogy az úton haladtunk az erdőben.