OKT-01 Kőszeg-Szeleste

A húsvéti hosszú hétvégén folytattuk a nemrég megkezdett Kéktúrát.

Legutóbb Kőszegen fejeztük be, így most innen folytatódott tovább az utunk.

Szállásunk Bük településen volt, innen utaztunk el Kőszegig, ahol legutóbb befejeztük a túrát.

Már Kőszegen.

Kőszeg utcáin.

A várost elhagyva egy rövidebb, erdős szakasz után értük el az osztrák határt.

Határkövek a fák között.

Az útról kicsit letérve található egy műemlék határkő.

Itt megálltunk egy rövid pihenőre és ebédre.

Szögesdrót maradvány, az egykori Vasfüggöny húzódott itt.

Fenyőerdőben is vezetett az út egy hosszabb szakaszon.

A szakasz végefelé néhol kicsit sűrűbb cserjés utak is akadtak.

Szent Ilona szobra Tömörd határában.

Megérkezve Tömördre.

Mezítlábas park.

Tömörd buszállomás üvegjére felfestve az OKT útvonala.

Egész otthonosra volt berendezve a váró.

A tömördi pecsét. A buszmegállótól kb. 250 méterre található a templom melletti kis pihenőnél.
Első napi (04.18.) túránk itt ért véget, 16,5 km-t mentünk 4,5 óra alatt.

Másnap Bükről Tömördre jöttünk át busszal, innen folytattuk a tegnap befejezett pontnál.

Fenyves Tömörd után.

Kincsédpuszta

Innentől egy igen hosszú, szinte egyenes út vitt tovább.

A Mária út is erre halad, így ennek az útnak a jelzését is többször láttuk útközben.

Néhány száz méteren keresztül egy ilyen alagúton keresztül mentünk.

Óriásnünüke (Meloe cicatricosus)

Erdős szakasz jött a következő pecsételőhelyig.

Kissé rossz állapotú híd az Ablánc-patak felett.

Duzzasztó

Az egykori vándor tábor maradványa, a természet már visszavette a területet.

Ablánci malomcsárda, ottjártunkkor úgy tűnt, hogy épp felújítás alatt van.

Pecsét Ablánci malomnál.

Tömörd felől érkezve elsőre nem vettük észre hol is van, kicsit keresni kellett.

Erzsébet királyné fái.

Második napi (04.19.) túránk itt ért véget, 10,1 km-t mentünk 2,5 óra alatt.
Erre a napra csak ennyi volt tervezve, visszabuszoztunk Bükre, majd délután Bükfürdő gyógyvizes medencéit próbáltuk ki, utána egy vacsorára átugrottunk Kőszegre.

Fagyizás Bükön.

Szépen virágoztak a japán díszcseresznyefák.

Gólyafészek a Széchenyi utcán.

Bük egy nagyon szép, tiszta, rendezett város volt, a "belvárosi" részen sétálva olyan érzésünk volt, mintha egy nyugat európai kisvárosban lennénk épp.

Következő nap (04.20. Húsvétvasárnap) szállásunk már Szelestén volt, így délelőtt innen kellett eljutnunk Ablánci malomhoz, ami busszal aznap (hétvége, ünnepnap, illetve, hogy ez a hely eléggé a világ végén van) nem tudtunk eljutni, mivel egyetlen busz se ment erre ezen a napon.
Szerencsére a szelestei szállás tulaja kocsival elhozott minket ide, mesélte, hogy más kéktúrázókat is fuvarozott már, így ez nekünk is nagyon jól jött.
Tanulság a jövőre, alaposabban utána kell néznünk a buszjáratoknak, illetve érdemes olyan helyen kiszállni a túrából, ahova utána egyszerűen vissza is lehet jutni tömegközlekedéssel.

Pár száz méteren az út mentén kellett haladni, innen egy emelkedős szakaszon jutottunk be egy erdős szakaszra.

Alagúton jutottunk át a szombathelyi vasútvonal alatt.

Ezen a szakaszon épp egy vízisiklóra léptem rá majdnem, aki pont előttünk haladt át sietve az úton.

Szántóföldek Szeleste határában.

Szent József-templom

Pecsét Szelestén az Anita Presszó előtti kerítésen.
Harmadik napi (04.20.) túránk itt ért véget, 11,4 km-t mentünk 3 óra alatt.

Húsvéti ebéd a posta előtt.

Szelestén van egy nagyon szép arborétum is, itt is sétáltunk egyet.

A hivatalos kéktúra pecsét mellett egy helyi arborétumos pecséttel is gazdagodott a füzetünk.

Festetich Kastélyszálló

Egy kicsit előre szaladtunk, átmentünk az első szakasz utolsó állomására, Sárvárra egy kis városnézésre, fagyizásra, illetve tankoltunk is a kocsiba, hiszen másnap már indultunk vissza Szegedre.