Újra az egykori mátrai síugrósáncnál

9 év után ismét meglátogattam a mátrai vasszörnyet.

Akkor egy borongós augusztusi napon jártam itt, a szerkezet fa részei még néhol felfedezhetőek voltak, ezek mára már szinte teljesen lehullottak a sánc alá.

Ezt az acélszerkezetű síugrósáncot 1969-ben avatták fel Mátraháza közelében a volt Honvéd Üdülő szomszédságában és egészen 1989-ig rendeztek itt versenyeket, bajnokságokat.

Azóta az enyészeté lett, a természet teljesen visszavette a pályát, ahol egykoron a síelők érkeztek meg, mára a fák vették át a helyet. A pálya melletti betonlépcsőn is látszik az idő múlása, többször kidőlt fákon át kellett menni, hogy tovább tudjunk haladni felfelé.

Egykoron ide érkeztek meg a síugrók.

Hosszú meredek lépcső vezet fel a sáncig.

Több ilyen kidőlt fa is nehezítette az utat.

Ilyen állapotban van ma a sánc, a fa részek teljesen elkorhadtak és a szerkezet alá potyogtak le.

Remek a panoráma fentről, főleg így ősszel.

Itt a felső indulási résznél még látható faanyag, ez itt viszonylag védett helyen van.

Itt látszódik igazán milyen meredek is a pálya.

A sánc alján a kifutórész.

Szinte észrevétlenül bújuk meg a fák között a hatalmas vasszerkezet.

Bal felső részen a már bezárt mátraházi Honvédüdülő épületei is látszódnak.

Andezit kőtenger a Mátrában

Mátraháza után az egykori síugrósánc közelében is található egy látványos kőtenger.

Ezen kívül egy másikat ismerek még, ahol vagy 12 éve voltam, az a Fehér-köves Mátrafüred után a piros-zöld jelzés mentén van.

A földtörténeti pleisztocén időszakban Magyarországon periglaciális ("jégkörnyéki") klíma uralkodott. A hatalmas jégtakarók akkortájt elértek a mai Mátra területére is, olyasmi volt akkor a táj erre, mint ma a tundra övezetben. Az itt található andezit vulkanikus kőzet repedéseibe bejutott a víz, megfagyott, így szépen lassan szétrepedtek kisebb darabokra a fagyerózió hatására.  A lejtőkön így felhalmozódva alakultak ki ezek a kőtengerek, melyeken növények sem élnek.

Október a Mátrában

Múlt hétvégét a Mátrában töltöttük az őszi napsütéses időt kihasználva. 

Szombaton Mátraszentimréről Piszkés-tetőn át Galyatetőre vezetett első túranapunk, majd másnap a Kékestetőre mentünk fel gyönyörködni az ősz színeiben.

Egy nagy hangyaboly a fenyőerdőben.

A 964 méteres Gyalya-tetőn található a Galyatető-kilátó, ahonnan remek körpanoráma nyílik a Mátrára.

Háttérben a Kékestetői torony.

A nagy nyári aszály itt is megmutatkozott, sok helyen hullottak le nagy mennyiségben a fenyők tűlevelei, néhol szinte szőnyegként fedte be a talajt.

Zölden hullottak le a levelek.

Ez már a vasárnapi panoráma a Kékestetői toronyból.

A régi torony.

Galyatető tés környéke, amerre előző nap jártunk.