10. nap: Ruvallen, Evagraven, Fiskhålsgraven kanyonok, Flatruet

E napon ismét Mittådalenbe látogattunk, de csak átutaztunk a kis számi falun, hogy eljussunk a már látott Flatruet fennsík másik végén lévő két látványos kanyonhoz.

Innen Messlingen felé mentünk.

Egy fizetős magán úton lehet eljutni a parkolóig, ahonnan a túrautak indulnak.

Ilyen táblák jelölik az út hosszát, a szintkülönbségeket az adott szakaszoknak. Ez a túra 8 km-es volt.

Ilyen tipikus észak-svéd faházak mellett visz az út a túra elején Ruvallennél.

A már többször látott füves háztető.

Áfonyák a talajszinten. A termésre még kicsit várni kell.

Egy már kidőlt megcsavarodott fa. A napfényt követve a fa növekedéskor így meg tud csavarodni.

A pallók kezdetén. Több száz méteren át ilyen pallósoron visz az út. Vizesebb időszakban szükséges is a lápos területen.

Lépcsőzetes sziklás rész.

Itt lehet tovább menni a kanyonokhoz, azonban érdemes még itt körbejárni, mert gyönyörű a panoráma, illetve itt találhatóak a több ezer éves sziklarajzok is.

Az egyik fő látnivaló, a jávor és rénszarvasokat, valamint a vadászatukat ábrázoló sziklarajzok.

Ilyen festői panoráma tárul a szemünk elé, ha kicsit tovább sétálunk a rajzoktól.

Kissé nehéz terep vezetett ezután a kanyonokhoz.

Messze ellátni innen.

Legutóbb ennél a táblánál fotózkodtunk, mára ez maradt belőle. A nagy szél és a kemény időjárás elbánt vele.

Evagraven a távolból. A legenda szerint egy számi nő sétált erre a rénszarvasokkal, aki egy hóvihar következtében veszítette itt életét a kanyonban. 

Látható a mélység. Az évek előrehaladtával a fagyerózió következtében egyre több kisebb-nagyobb kő válik le a falról. Jól láthatóak voltak a repedések, néhol egy kis erő behatására is széttörtek a kövek. Azért én óvatosan csak lemásztam az aljára. :)

A természet ereje.

Útban lefelé.

Télen rendszerint hó borítja a kanyont, de van, hogy nyáron is találkozhatunk még vele. Most csak egy kicsi foltban láttunk, viszont legutóbb, mikor itt voltunk, a kanyon felső részét végig nagy kiterjedésű hófolt borította.

A kanyon aljára érve.

A feltöltődő hasadék. Innen is jól látható volt, hogy honnan szakadnak le a kisebb-nagyobb kövek, sziklák.

Alattam a mélység.

A kanyon még hosszan folytatódik szemben, azután található utunk következő kanyonja.

A kanyon fenti része. Legutóbb ezt a részt borította be a még megmaradt hó.

Mintha meg lenne itt billenve a talaj. A sziklák tetejéről már régen lecsúszhatott a felső talajréteg, amire pedig folyamatosan hullik az aprózódott kőzet.

A kanyon folytatódik tovább, mi is erre haladtunk egy kis kerülővel a kijelölt túraúton.

A Flatruet fennsík másik fele, néhány nappal korábban a másik oldalát jártuk be.

Lápos, cserjés terület a fa határ felett. Mindössze 1-2 kis fejletlen nyírfa volt itt a fennsíkon, a kemény időt és a szelet nem tűrik jól.

Meg is érkeztünk egy kisebb gyaloglás után a már említett Fiskhålsgraven kanyonhoz.

Télen, illetve ha havas a terület igen veszélyes erre mászkálni, könnyen megsérülhet, vagy itt is maradhat az ember. Végig ilyen kisebb-nagyobb hasadékok borították a felszínt, oda kellett nézni, hogy hová lépünk

Némelyik hasadék könnyedén elnyel egy felnőttet is, nemhogy egy gyereket.

Itt találtunk egy kisebb vízesést, ahol feltöltöttük üvegeinket friss vízzel.

Zuzmó a sziklán.

Szuper jó földrajz és biológia órákat lehetne errefelé tartani. Rendkívül érdekes és változatos a táj. :)

Az olvadt jégből keletkező patak a kanyon aljában egy kis tóvá áll össze, melyben pisztrángok élnek..

A pisztrángos tó. A kb. 10 cm-es halakból láttunk is néhány egyedet.

Túránk lényegében itt ért véget, innen még egy erdős út vezetett vissza a parkolóhoz. Innen még nem mentünk vissza a szálláshelyünkre, hanem újra elautóztunk a fennsík másik oldalára, hátha látunk ismét rénszarvasokat, mint a múltkor.

Félúton azonban nagy szerencsénk volt, egy jávorszarvas párt vettünk észre az úttól nem messze sétálni és legelészni a fák között. (A pár másik tagja ekkorra már kicsit odébb sétált.)

Mittådalen után a fennsíkra vezető úton Ljungdalen felé. A tábla jelzi, hogy télire le szokták zárni.

Sajnos most rénszarvasokat nem láttunk, be kellett érnünk a jávorszarvasokkal, valamint ezzel a lenyűgöző tájjal, a fennsíkkal és az azt körbeölelő hegyekkel.

Faház a semmi közepén.

Egy kis pihenő a fennsíkon.

Svédország egyik legmagasabb hegye, az 1797 méteres Helagsfjället.

Egy hatalmas hólapát, mellyel az utat szokták takarítani télen.

Irány vissza Mittådalen felé.