9. nap: Funäsdalen, Mittåkläppen, Gruvturen

Napunkat a funäsdaleni piacon kezdtük, szétnéztünk a helyi kis vásárban, kóstoltunk rénszarvas és jávorszarvas kolbászt.

Volt már rénszarvasra, motorosszánra felhívó tábla, itt épp a síelőkre kell számítani a gyerekek mellett.

Funäsdalen a tó partjáról nézve. 

A már jól ismert jellegzetes északi háztető.

Úton a Mittåkläppen-hegy felé, melyet mi csak Magyar-hegyként hívunk, miután legutóbbi látogatásunk alkalmával sok éve erre a hegyre tűztük ki a magyar zászlót.

Túránk kezdőpontja Djupdalsvallen volt, ahol egy kis faház büféként üzemel. A svédeknél nagyon népszerű ez, több túraútvonalnál is ki van alakítva ilyen, néhol a hegytetőn is. Itt már szokásunk szerint ettünk egy gofrit, mielőtt elindultunk.

A helyi "étterem" és a jellegzetes svéd fa kerítés.

A kb. 10 km-es túránk elején.

Egy idősebb, szép nagy agancsos rénszarvassal is összefutottunk.

Utunkról szinte végig láttuk a Mittåkläppen (Magyar-hegyet).

Érkezés a sziklás részekhez. Ezeken a területeken korábban bányák működtek, útközben több kisebb-nagyobbal is találkoztunk.

Réz látható a köveken.

Egykori vasbánya nyomai. Itt egy kis pihenőt tartottunk, mielőtt tovább indultunk volna.

Gyönyörű kilátás volt fentről.

Kis tavacska a bánya aljában.

Az egykori bánya és tava.

Pár kilométer gyaloglás után elérkeztünk a következő pihenőhelyig. Errefelé nagyon rendezetten, kulturáltan néznek ki az ilyen kis állomások. Menedékház, tűzrakóhely, odakészített fával, baltával.

A következő érdekes hely egy még meglévő, saját felelősségre látogatható vasbánya volt. Nagy élmény volt a járatokban mászkálni egy fejlámpa társaságában. :)

Fotók állvány és vaku hiányában nem nagyon készültek. Itt volt egy világosabb rész a függőleges beásás miatt, talán látható is, hogy elég szűkös volt, vigyázni kellett a fejre.

Három út is vezetett be, itt épp az egyik, amelyiken kijöttünk.

Visszafelé meredek, köves úton haladtunk egy jó darabig.

Amit azután egy kis lápos rész is követett.

Érkezés a következő bányához.

Visszaérkezés a kis házikókhoz.

Ebből a kis patakból töltöttük meg üvegjeinket friss hideg vízzel.

Erre a területre jellemző ez a színes, díszes oszlopos előtetős rész.